Egy építkezés jelentős kihívások elé állítja a megrendelőket. Korábban hallottam egy mondást, miszerint a folyamat általában két kimenetel felé sodorja a házaspárokat: az egyik, hogy még összetartóbbakká válnak a felek, a másik, hogy elválnak.
A mi esetünkben úgy tűnt, hogy a műanyag ablakok lesznek azok, amik eldöntik a fenti kérdést. Bár hónapokon át sikerült mindenben megegyeznünk a Férjemmel, ez a téma teljesen megosztott bennünket. Az alapozástól kezdve a tetőcserepek színének kiválasztásáig mindenben egyetértés állt fent közöttünk. Igaz, a hidegburkolatok színének kiválasztása is kihívást jelentett, de nem akkorát, mint a műanyag ablak gondolatának elfogadása részemről.
Én ugyanis már az építkezés legelején biztos voltam benne, hogy családi házunk gyönyörű antracit színű tetőt kap majd, és fa nyílászárók lesznek beépítve. Ezzel szemben a Férjem, aki szinte mindig az anyagi részét nézi a dolgoknak, rögtön rávágta a szakembereknek, hogy mi a műanyag ablak mellett döntöttünk.
Az ő legfőbb érve a pénz volt, hiszen azokra a megspórolt milliókra hivatkozott, amiket a műanyag ablakok kiválasztása jelenthetett. Az én kívánságom viszont teljes mértékben az esztétikára épült (nőként talán ez nem meglepő). Ugyanis a szemeim előtt mindig is a mahagóni tökéletes árnyalata lebegett, ha nyílászárókról volt szó.
Amikor úgy éreztük, hogy képtelenek vagyunk dűlőre jutni, és bizony már – szinte nevetséges módon – házasságunkat veszélyeztette a kérdés, akkor szerencsére egy ablakos néhány szavas mondata jelentett kiutat:
„Miért nem választják a műanyag ablakot fa hatású fóliával?” – tette fel a kérdést, egyenesen kiutat mutatva számunkra a mi kis labirintusunkból. Így már ugyanis számomra is elfogadhatóvá vált a műanyag ablak gondolata.