A fikció megnevezés inkább valami elképzelt vagy kitalált dolgot jelöl, nem pedig azt, ami szó szerint és tényszerűen megtörtént. Ez önmagában nem ad módszert a szépirodalmi mű olvasásához és befogadásához, ezért hozzá kell tennünk, hogy amikor szépirodalomról beszélünk, valójában egy elbeszélésre vagy történetre gondolunk, tehát az analitikai eszközök, amelyeket alkalmazni kell, a cselekmény, beállítás és karakter.
A szépirodalom egy nagyon nagy birodalom, amely egy kontinuumon létezik, az egyik végén realizmus, a másik oldalon a fantázia. A legtöbb történet valahol ennek a kontinuumnak a közepére esik, és az életszerű, illetve a nem életszerű keveréke. Természetesen nem minden szépirodalom méltó korunkhoz. A szépirodalom olvasásának azon védekezését, amelyre most készülök, úgy kell érteni, mint amely az elismert értékű szépirodalmat takarja.
A szabadidő éppúgy keresztény elhívás, mint a munka. Isten elvárja és megparancsolja. Nincs helyem ennek bizonyítására, ezért csak feltételezésként tételezem fel. Gyakorlatilag szinte mindenkinek van némi szabadideje a kikapcsolódásra, és akinek nincs, szüksége van azonnali kiigazításra. Ha méltán méltóvá tesszük a szabadidő fogalmát, akkor magasra akarjuk emelni a lécet szabadidős tevékenységeink minősége tekintetében. Szeretem egy keresztény szabadidő-elméleti szakember kijelentését, miszerint a szabadidőt az emberi szellem növekvő időszakának szánják.
Ezen a ponton különbséget kell tennünk a kiváló minőségű szabadidős élmények, valamint a puszta időtöltés és az unalomtól való eltérítés között. Ha a szokásos dolgokat nézi a mozgó képernyőn vagy az okostelefonon, ez főként az idő múlásának módja, nem pedig emberi szellemünk növekedési ideje. Nem szándékozom lebecsülni az összes fényelterelést, de korlátozásuk az, hogy nem hagynak bennünk semmi véglegeset, amit elvihetünk abból az időből, amelyet rájuk szántunk. Vannak jobb lehetőségek és Isten megérdemel magasabb szintű felügyeletet tőlünk, mint puszta elterelés az unalom elkerülése érdekében. Az általam olvasott szépirodalom nagy része állandó tulajdonná válik – valami, amire legalább emlékszem, ha csak valamennyire is.
Mihez szállítjuk magunkat, ha szépirodalmi művet olvasunk? Az emberi tapasztalatok világába szállítjuk magunkat. Az irodalom tárgya nem ötletek, hanem emberi tapasztalat – olyan konkrétan bemutatott tapasztalat, amelyet helyette a képzeletünkben élünk meg. Egy tanulmányi útmutatóban, amelyet Ivan Iljcs haláláról írtam, a művet a modern élet tükrének neveztem. A történet ugyanolyan naprakész, mint a napi hírek és az azt kísérő reklámok. Azok az emberek, akik soha nem látják a fikció értelmét, valószínűleg nem tudják felfogni, hogy az irodalom tárgya az élet.
A jó szépirodalmi írók figyelmesek az emberi tapasztalatokra, ráadásul tehetségesek arra, hogy kifejezzék megfigyeléseiket. Flannery O’Connor szépirodalmi író azt mondta, hogy az íróknak soha nem kell szégyellniük a bámulást, ami alatt az életre bámulást értette. Szépirodalmi olvasóként hasonló cselekedetre csábíttatunk, az emberi tapasztalatok megfigyelésére. És ahogy bámuljuk az emberi tapasztalatokat, amelyek előttünk állnak, egyre világosabban látjuk őket. A szépirodalom tudást nyújt a helyes látás formájában. Az élethűség az irodalom területe. Sajnos ez egy olyan igazságkategória, amely nincs a legtöbb ember radar képernyőjén. Az igazság több mint eszmei, de egész kulturális helyzetünk és keresztény szubkultúránk elsősorban az igazságot az eszmék területére korlátozza.
Van még egy ugyanilyen fontos védekezés, amelyet pályafutásom során a szent hedonista védekezésnek neveztem el. Az irodalom tanulságos és élvezetes. A fikció által kínált sajátos fajta fejlesztés az, amit fentebb ismertettem: kapcsolatba hoz minket az alapkőzet emberi tapasztalataival, így tisztán látjuk.
A szépirodalom örömei sokfélék. A könyvben való elmélyedés az önfeledtség és az önátlépés (önmagunkon túllépés) örömeit kínálja. A szépirodalom is művészeti forma, amely a verbális szépség és a mesélő mesterség örömeit kínálja. A történetek a cselekményépítés, a jellemzés és a beállítások körvonalazásának narratív örömeit kínálják.
Fontos, hogy az olvasás életünk részévé váljon.